1848. március 15. A magyar forradalom napja. Elszánt és lelkes fiatalok egy csoportja, élükön egy barna hajú, sötét szemű, lánglelkű költővel, azon a hideg, esős márciusi napon véghez vitte a lehetetlent. Akkor már csaknem egy hónapja figyelték az európai forradalmi eseményeket, s a bécsi forradalom hírére ők is cselekedtek. A Pilvax kávéházban elhangzott a Nemzeti dal, a márciusi ifjak 12 pontja, és ott, azon a reggelen elkezdődött a forradalom. Az egyetemi ifjúságot maguk mellé állítva vonultak a Landerer nyomdához, hogy kinyomtassák és tovább adják, mit kíván a magyar nemzet. Délután a Nemzeti Múzeum előtt már tízezren szavalták Petőfivel a Nemzeti dal refrénjét, és az emberek együtt vonultak a pesti városházára, a helytartótanács épületéhez, Budára, Táncsics börtönébe, hogy a nap végén a Nemzeti Színház díszelőadásával ünnepelhessék meg a forradalom győzelmét.
Ma a hetedik osztályosok meghatóan szép műsorában képzeletben velünk voltak a márciusi ifjak. Az ő visszaemlékezéseiket, írásaikat, verseiket hallgatva megérintett bennünket is annak a napnak a nagyszerűsége, amely a magyar nemzetről és a szabadság eszméjéről szólt.
Köszönjük a méltó megemlékezést a hetedik osztálynak, és osztályfőnöküknek, Kosztyu Gábor tanár úrnak.
Papp Erzsébet magyar-történelem szakos pedagógus
