1945 áprilisában véget ért a II. világháború. Az ország romokban hevert. A magyar nép óriási erővel látott hozzá az ország újjáépítéséhez. Az országot megszálló szovjet csapatok segítségével azonban olyan emberek kerültek hatalomra, akik becsapták a népet. Függetlenséget, szabadságot, jólétet hirdettek, de valójában zsarnokság nyomorította az embereket. A falusi emberektől elvették a festményeiket, állataikat. A városi munkásoknak igen nehéz volt a megélhetésük. Az értelmiség nem mondhatott igazat. Aki az igazságtalan rendszer ellen szót emelt, azt megfélemlítették, vagy elvették a szabadságát, börtönbe csukták. Az elégedetlenség, az elkeseredés, a szabadságvágy az 1956. október 23-ai forradalomhoz vezetett. Fegyveres harc kezdődött a budapesti utcákon. Ám a Szovjetunió sem késlekedett. November 4-én megindították a támadást tankjaikkal a forradalom ellen. Nagy Imre megválasztott miniszterelnök hiába kért segítséget a nyugati világtól. A szovjet tankok túlerejével szemben a bátor ifjúság és a forradalmárok elbuktak. Az 1956-os forradalmat vérbe fojtották, a magyar szabadságharc összeomlott. Az országból közel kétszázezer magyar menekült el nyugatra. A Kádár-rendszer sok embert kivégeztetett, akiket akkor jeltelen sírokban hantoltak el. Történelmünk ezen fájdalmas eseményére a hetedik osztályosok műsorával emlékeztünk. És nemcsak emlékeztünk, hanem azt is megtanultuk a forradalom hőseitől, hogy a hazaszeretet ma is bennünk lobog, és hogy a szabadság a mi választásunk, amit senki nem vehet el tőlünk, ha a cselekedeteinket a szeretet vezérli.
Papp Erzsébet magyar-történelem szakos pedagógus
