November 21-én az egyházunk arra a napra emlékezik, amikor Szűz Máriát szülei a jeruzsálemi templomba viszik, hogy az ígéretük szerint az Istennek szenteljék. Erről az eseményről Jakab ősevangéliuma számol be. Nem egyszerű belépés volt, hanem valóságos bevonulás, gyertyavivő szüzek kíséretében, szent énekszóra. A Boldogságos szűz ekkor még csak hároméves volt.
A főpap a templom bejáratánál találkozott vele, és Isten különleges sugallatára bevezette őt a Szentek Szentjébe, ahová ő maga a törvény szerint évente csak egyszer léphetett be. Ezzel mintegy előre jelezve, hogy ez a gyermek maga is Isten megelevenedett temploma lesz. Az ünnep lényegét gyönyörűen foglalja össze a tropár, amit ezen a napon imádkozunk: „Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének és hirdetése az emberek üdvösségének. Az Isten hajlékában nyilván megjelen a Szűz és Krisztus megjelenését mindenkinek előre hirdeti. Miért is a szent Szűznek örömmel kiáltjuk: Üdvözlégy, a Teremtő üdvgondozásának teljesülése!”
