Keresztény egyházunkban kulcsfontosságú tanítás az elhunytjaink emlékének ápolása. A hosszú hétvége előtti utolsó napon a Pannichida imádságában megemlékeztünk elhunyt rokonainkról, ismerőseinkről. Az imádság után Gémes Péter diakónus hívta fel a diákok és tanáraik figyelmét arra a szeretetre, ami a halálon is túlmutat. Ebből a szeretetből fakad a halottak emlékezete is, melynek egy szép szimbóluma a kalács, amelyből mindezek után a résztvevők részesültek. A halottakra való emlékezésben az édes kalács fogyasztása a Görögkatolikus vallásos néphagyományainkkal áll kapcsolatban. A kalács vagy kenyér kifejezi a közösséget és az életet, hiszen nekünk keresztényeknek a halotti megemlékezés erre a kettőre mutat. Éppen ezért nem helyénvaló, hogy bármiféle divatosnak tűnő okkult elemekkel keverjük a szeretteinkre való megemlékezésünket.
„Adj Urunk tőlünk elköltözött szolgáidnak boldog nyugalmat, és készíts nekik örök emléket!”
