„Testvéreim, Isten háza mi magunk vagyunk…” írja Szent Ágoston, és erről beszél Szent Pál is a korintusiaknak írt levelében. De nekünk, gyarló embereknek szükségünk van látható jelekre is, melyeknek szerepe az, hogy Isten országának útjelző táblái legyenek. Ezek maguk a templomok, amelyek hirdetik Isten dicsőségét! Az Istenszülő Oltalmáról Elnevezett Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola felsős növendékei és tanáraik egy lelkinap keretében ezeket az útjelző táblákat vizsgálták meg egy napsütéses péntek délelőtt. Az újfehértói vasútállomásról indultak, a cél pedig Nyíregyháza templomainál volt. De talán sokkal hitelesebb, hogyha maguk a diákok mesélnek az élményekről:
Az első helyszín a Nyíregyházi Evangélikus Templom volt, melyet Belyus Beáta levéltáros mutatott meg nekünk.
Élményeiről Sárosi Csenge 8. osztályos tanuló számolt be: „Nagyon szép és tágas volt az egész templom, tetszett, hogy a motívumok és a színek összhangban voltak egymással. Érdekes volt számomra az aranyozás a mennyezeten, ahogyan a fény megcsillant rajta. Köszönöm az élményt!”
Ezek után a Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Társszékesegyházba vezetett az utunk, ahol Kardos György hitoktatási koordinátor kísért minket.
Az itt tett látogatásról Mikó Viktória 5.b osztályos tanuló írt: „Gyönyörű volt a csillár, a képek és a szobrok. A két tornya is szép volt, főleg a színei. Legjobban az a Jézusról készült kép tetszett, ahogy Szűz Mária fogja őt az ölében. Nekem a római katolikus templom volt a legszebb ezen a napon, legközelebb is elmennék meglátogatni.”
Ezután áthaladva Nyíregyháza főterén, a Görögkatolikus Püspöki székházba vezetett az utunk, ahol Szocska A. Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye püspöke köszöntött minket. Erről az élményről Karnai Zsombor 5.b osztályos tanuló írt: „Iskolánk felső tagozatos diákjai lelki napon vettek részt, melynek harmadik állomása a Püspöki Hivatal és Ábel Püspök Atya meglátogatása volt. Suhaj Liliána ötödik osztályos diáktársunk egy festményt készített az újfehértói görögkatolikus templomról, amelyet érkezésünkkor át is adtunk. Ábel Atya kedvességével, szeretetével és történeteivel elvarázsolt bennünket. Megtekinthettük a kápolnát is, ahol Püspök Atyával közösen elmondtunk egy imát, majd látogatásunk végeztével olajkenetben részesültünk. Köszönjük szépen az élményt, reméljük máskor is jöhetünk.”
Megköszönve Ábel atya kedvességét, a következő állomás a Szent Miklós Görögkatolikus Székesegyház volt, ahol a templom parókusa, Szabó Tamás pasztorális helynök atya fogadott minket. Erről a látogatásról Kóczon Balázs 6. osztályos tanuló számol be: „A templomon látszott a szép és új festés, ami kívülről is látványos, de belül látható az igazi szépsége. Ahogy beléptünk az előcsarnokba, rögtön elénk tárult az ikonosztázion, amit azonnal észrevettem, amikor beléptem. A pap bácsi elmondta, hogy mi található a templomban, ezek között kiemelkedő dolog volt számomra Szent Miklós egy kis csontdarabkája, és a sírjából fakadó olaj egy kis része, amelyet a templomban őriznek. Mindenki ezt akarta látni. Azután felmentem a karzatra, ahol láttam, hogy éppen a karzat rácsait aranyozzák. A lépcső kicsit meredek volt, ott majdnem leestem. A középső karzaton ott volt Krisztus képe üvegből, amit a nap gyönyörűen megvilágított. Összességében nagyon szép és látványos volt.”
A nap utolsó programpontja ebéd előtt a Zsinagóga volt, ahol Färber György elnök, és Csalószki István gondnok kísértek körbe minket az épületben. Erről a beszámolót Árvai Bence 7. osztályos tanuló írta: „Nagyon jól éreztem magam egész nap, különös érzés volt egy zsinagógába bemenni. Nagyon tetszettek a falon lévő motívumok. Köszönöm az élményt!”
