Megemlékezés az 1956-os forradalomra
Az 1956 -os forradalom és szabadságharc a magyar népnek a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó eseménye.
A forradalom békés tüntetéssel kezdődött 1956. október 23-án, de a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé változott. Október 30-án a kommunista pártház elfoglalásával megbukott a kormány. A szovjet csapatok visszavonultak, visszaállították a többpártrendszert, majd megkezdődött az ország demokratikus átalakulása.
November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat az ország semlegességéről és a szovjet csapatok kivonásáról. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én támadást indított Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősies forradalma elbukott.
Október 22-én az Oltalom Iskola tanulói az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen vehettek részt. A műsorban elhangzott narráció egyszerre mutatta be meghatóan és tényszerűen a reménytelen küzdelmet, valamint az elbukott forradalom súlyos következményeit. A versek és dalok a forradalom és szabadságharc résztvevőinek hőstetteit, hazafiságát és tragédiáját elevenítették meg.
A műsort iskolánk 7.a és 7.b osztályos tanulói mutatták be. Az ünnepséget az osztályfőnökök: Karnainé Suga Viktória és Németh Ágnes tanárnők állították össze és tanították be a gyerekeknek. Az ünnepi műsor után iskolánk lelki vezetője, Kocsis Antal az elhunytak lelki üdvéért Panachidát végzett.
Camus, a híres francia író így értékelte a magyar nép küzdelmét:
„A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.”
Németh Ágnes
